 A Gnarz jelzőt, még első lemeze miatt ragasztották a Shitkatapult egyik alapító producerére, T.Raumschmiere-re, aki azóta is büszkén vállalja a mondvacsinált stílusmegjelölést. A kifejezés német eredetű és azt a hangot takarja, amit a lemez ad ki, mikor a tű a végére ér. Ez egy végtelenül ismétlődő loop, amire Marco Haas egész bemutatkozó lemezét építette a basszus témáktól egészen a legmagasabb hangokig. Agresszív elektro-pop lemezeit hallgatva, nehéz magunk elé képzelni zsenge, lázadó punk korszakát, pedig a ’90-es években, még, mint a Zorn nevű hardcore, punk formáció dobosaként osztotta az igét. A ritmusszekciók és a rock iránti szeretete, azóta sem múlt el, hiszen mindig szorítottak neki helyet egy-egy német, Nine Inch Nails féle, industrial csapatban, 1997-ben pedig, saját zenekart is összerakott Stormbow névvel. Bemutatkozó lemezük pedig az akkoriban megalakuló Shitkatapult első hivatalos kiadványának tekinthető. (Érdemes egy pillanatra megemlékezni a kiadó nevéről is, hiszen első pillanatra, furcsa pesszimista névválasztásnak tűnik, és ezt az érzést a hivatalos honlapon trágyát tologató kiadó menedzsereinek képe sem enyhíti. Pedig az angol szleng szerint, ha valami elhűlősen jó, arra azt mondjuk, hogy „shit”.) Marco széles látóköre, azóta is kötelezően követendő normának tekinthető a kiadón belül és talán innen a szlogen; „A Shitkatapult-nak mindene van, amire egy elektronikával szennyezett szívnek szüksége lehet…”
A T.Raumschmiere nevet direkt elektronikus projektjeire találta ki, beleértve a saját lemezeit, amiken többek között Miss Kittin-nel és Ellen Allien-nel is közreműködött, akik ugye a techno zenék legmeghatározóbb női pólusaikén vannak jelen az elektronikus zenében. Emellett, mint techno, punk Dj is ezt a nevet használja. Szettjei energikusak és pörgősek. Ráadásul elmondása szerint lételeme, hogy újra és újra kiállhasson a közönség elé, ezért mára már rekord mennyiségű bulit tudhat maga mögött.
Első kislemeze Monstertruckdriver címmel jelent meg, rajta a Miss Kittin-nel közösen készített The Game Is Not Over című számmal. Debütáló anyagát a novamute jelentette meg, úgy ahogy az első nagylemezét is, a Radio Blackout-ot is. De hamar rájött, hogy nem elégíti ki minden vágyát az egyszemélyes kvázi live act, ezért 2003-ban felépített egy teljes zenekart T.Raumschmiere névvel. Csatasorba állította a dobos Dirk Mielenhausen-t, a basszus gitáros Andreas Paruschke-t, és a hangmérnök Allert Aalders-t, ő pedig elkezdett énekelni. Azóta egyik turné éri a másikat, és még a kiadójára is van ideje. Ha jól tudom, most Berlinben élsz és dolgozol. Tényleg olyan ideális hely egy producer számára, ahogy azt sokan állítják?
Igen, azért mert itt rendkívül szabadnak érzem magam. Elég teret hagy a szakma és a média is az alkotó munkához. Az itt élő embereket is szeretem, mert vevők minden új impulzusra, kíváncsiak minden új és egyedi hangra. Egyszerűen nem azt keresik újra és újra a klubokban, amit a slágerlisták diktálnak. És nekem mindig ez ad mindig új löketet a változásra.
Nehéz követni a megjelenéseidet, mert olyan sok kiadóhoz kötődsz egy-egy lemez erejéig. Kicsit furcsa, hogy nem csak a saját kiadódat, a Shitkatapult-ot használod erre a célja. Nem sérti ez a mentalitás a kiadódhoz fűződő lojalitásod?
Nos, én nem hiszem, hogy bárkit vagy bármit sértene. Amikor például, elfogadtam a Mute felkérését, az csak egy baráti gesztus volt. Ráadásul, ezáltal a Shitkatapult is nagyobb figyelmet kapott.
Ezt hogy érted?
Úgy értem, hogy amikor a Mute-nál jelent meg lemezem, akkor a menedzsmentjük szerencsére nagy hangsúlyt fektetett a promócióra és nekem csak az az egy kikötésem volt, hogy ha az én nevem megjelenik valahol, akkor az csak a Shitkatapult említése mellett lehetséges. De a most szeptemberben megjelenő új lemezem nálunk marad majd, mert azért fontosnak tartom, hogy a legtöbb zeném itt jelenjen meg.
A Shitkatapult és Ellen Alien féle kiadó, B.pitch controll neve nagyon összefonódik, meg tudnád fogalmazni, hogy miért?
Nagyon jó barátok vagyunk, ezért tűnhet kívülről ilye szorosnak a kapcsolat, de technikailag nem kötődünk egymáshoz. Hiszen a zenei profilunk is eltérő, mert amíg Ellen kiadója erősen techno orientált, addig mi sokkal szélesebb spektrumról válogatjuk a zenéket.
Hogy látod, nehéz manapság új kiadót alapítani, vagy ha van pár ütős zenéd az internet segítségével, könnyen meghódíthatod a világot?
Mindkettő igaz, de az tény, hogy a kezdet mindig nagyon nehéz, főleg ebben a változó zenei iparban. És a legfontosabb, hogy ahogy eltűnik a bakelit és a CD, úgy szűnik meg fokozatosan az a klasszikus kiadó forma, ami 10-20 éve még utalta a piacot. Ezért ma, ha valaki új kiadót épít, már nem szabad csak lemezkiadásban gondolkozni. Már több szolgáltatást kell nyújtania ahhoz, hogy legyen értelme a létezésének. Például a kiadványok gondozása mellett, booking ügynökséget is, muszáj foglalkoztatnia. És sajnos sok cég nem ismeri fel ezeknek a változásoknak a szükségességét, vagy azért bukik el mert nem sikerül jól az átállás. Szerencsére mi még létezünk, és jól alakulnak a dolgaink. Térjünk vissza kicsit a múltadhoz. Évekkel ezelőtt együtt dolgoztál egy projekten Ulli Bomans-szal. A shrubbn!! hangok improvizációjára épült. Fel tudnád sorolni egy-két ilyen hang forrását?
Biztos, hogy nem. Már 10 éve annak, hogy ezeket csináltuk, és hát ne menjünk bele abba, hogy milyen állapotban készítettük ezeket a „zenéket”. De nagyon lo-fi források voltak. Minden, ami a kezünkbe akadt, abból megpróbáltunk kicsikarni pár hangot. Az egész nagyon minimál volt.
Meg tudnád nevezni azt a hangszert, ami a leginkább alkalmas arra, hogy kifejezze a fejedben motoszkáló hangokat?
Egyértelműen a számítógépemet mondanám. Benne ér össze minden elem minden hang egy egésszé.
Pedig biztos voltam benne, hogy a dobokat fogod említeni, amik kisebb nagyobb szünetekkel, de végigkísérik az életedet.
Mivel eredetileg dobos vagyok, ezért mindig fontos lesz nekem ez a hangszer. Például a készülő, új lemezemen is nagy hangsúlyt fektetek a dobokra.
Igen, a kezdeti punk korszakod után, most a technosabb, industrialos zenék mellett állapodtál meg. Ezzel kapcsolatban viszont azt nyilatkoztad egyszer, hogy valójában te nem is szoktál techno zenét hallgatni. Emellett hogyan tudod felépíteni a saját definíciódat a techno zenéről?
Ezeket csak úgy mondom, hogy hagyjanak békén ezekkel, a kérdésekkel. Persze, hogy hallgatok. A kiadó körüli teendők és a djzés mind megkívánja tőlem, hogy mindig figyeljem a friss zenéket. De az igaz, hogy már nincs erőm otthon is zenét hallgatni. De szerencsére már nem kell végighallgatnom, egy számot, hogy eldöntsem jó-e. Elég belekóstolnom pár másodpercig és már tudom is, hogy érdemes-e arra, hogy foglalkozzak vele.
2003-ban legjobb élő produkcióként jelölték a T.Raumschmiere-t. Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy valaki jó lehessen a színpadon?
A legfontosabb tényező, ami miatt elkezdtem zenével foglalkozni, az az volt, hogy legyen mit előadnom, hogy valami értékessel tudjam szórakoztatni a közönséget. Nem az volt a lényeg, hogy minél nagyobb közönséget toborozzak, hanem az, hogy minél hangosabban zenélhessek, és úgy alakítottam az életemet, hogy minél több alkalom legyen erre. És hogy, hogyan lesz valaki jó a színpadon? – Szerintem az a legfontosabb, hogy aki ott áll a pult mögött érezze a zenét, és ne a ripacskodás kösse le a figyelmét, hanem a zene, amit csinál. Ez az igényes élő fellépések titka.
Sokan úgy veszik észre, hogy lemezről lemezre egyre közelebb kerülsz a mainstream világhoz. Egyetértesz ezzel a kijelentéssel?
Sose izgattak ezek a médiából fakadó kinyilatkozások. És próbálok nem törődni velük, bár igazából utálom, ha kategorizálják a zenémet; – hogy jaj, most ez elég „underground”, ennek örüljünk, ez meg túl popos, úgyhogy ne is hallgassuk. Szerintem nagyon béna, ha valaki ez alapján értékel. Ha jól tudom, van egy fiad. Meg tudod fogalmazni, hogy ő mit fog fel, mit ért meg a zenédből?
Igen van és már majdnem öt éves. Ismeri az összes lemezem, és mindig táncol rájuk. Sőt más bandákat is felismer már, szokta mondani a nevüket, ha meghallja őket. Már most nagyon benne van a zenében és erre nagyon büszke vagyok.
Van valami, ami hiányzik az életedből, mint producer?
Szerintem nincs ilyen, nagyon elégedett vagyok most az életemmel. Talán az a legfontosabb, hogy a jövőben is mindig legyen alkalmam új, változatos zenéket készíteni. Ha már nem leszek erre képes, tudni fogom, hogy eljött az idő a nyugdíjba vonulásra.
(Fotó: Andres Marroquin) |
