A tánczenékre általánosan jellemző a kockázatvállalás, és ez rám is vonatkozik. Azt jelenti, hogy egy dallam vagy egy alap nem sterilen születik meg egy stúdióban, mint mikor egy könyvelő számol, hanem kell hozzá az a bizonyos fűszer, az őrület és a kontrolálatlan játék, amitől képtelenség lesz meghatározni egy zene forrásait. El kell távolodni a könnyen definiálható stíluszenéktől, így szerintem az a jó munka, ami spontán születik és amit nehéz kibontani és megérteni a hallgatónak.

Igen, pontosan. És mindenképp kockázatos ilyen utat választani a jól bevált formulák helyett. Lényeg tehát, hogy legyen a zene grunge-os, ez a szó szerintem elmagyarázza, mire gondolok. 

Igen, ha jól emlékszem 11 éves lehettem, mikor rákattantam erre a vonalra.

Persze, és nem is az volt a hangsúlyos, hanem inkább a Smashing Pumpkins és főleg a Sonic Youth, mert miattuk kezdtem arra vágyni, hogy egyszer én is zenéket csináljak. 6 perces hosszú számaik voltak a legizgalmasabbak, de amúgy rengeteg lemezüket hallgattam, mert sosem ismételtek és ez nagyon nehéz egy zenekarnak. Illetve a tánczene persze erről az állandó változásról szól, de élő hangszerek esetében, állandó hangszerpark mellett azért ez nem kis feladat, szóval sokat tanultam tőlük. Most már úgy gondolom, hogy a zenéjük sosem lesz túl öreg hozzám. És igen, visszatérve az első kérdésedhez a grunge tényleg azt a kockázatvállalós álom hozzáállást testesíti meg, amit mondtam. 

Huh, hát igen, eléggé felgyorsultak a dolgok. De szerintem ez nem új jelenség, eddig is létezett, csak nem tolták ennyire az arcunkba. Viszont inkább pozitív jelenségekre kell figyelni a blogok esetében, hogy egy jó ötlettel, egy ügyesen felépített zenével már bármit elérhet egy szerző amiatt, hogy minden létező zene elérhetővé vált, és mindemellett biztos, hogy mindig a legjobb és legfrissebb zenék kerülnek a dj-k kezei alá, és ez igazán forradalmi. 

Amikor fiatalabb voltam, csak azok a lemezek kerültek a listákra, vagy fogytak jól, amik mögött nagy tőke volt, jól képzett menedzserekkel, de szerencsére ez már nem alapfeltétele a sikernek. Már csak kapkodjuk a fejünket mennyi új név bukkan fel és többen milyen hihetetlen sebességgel tarolnak. A mostani zenei élet már a tartalomról szól, az igazán menő zenék kerültek előtérbe és nem, amiket annak neveznek. Most már van értelme annak, ha valaki tehetséges. Én sem lennék most sehol, ha ez nem lenne igaz. Amikor elindultam a pályámon egyáltalán nem voltam benne a zenei szakmában. Aztán egyszer csak megtaláltak és felhúztak, szóval nagyon szerencsés vagyok. 

Igen, sok idő jó zenét találni, de megéri keresni, mert néha annyira eredeti producerekre bukkanok, ami visszamenőleg is kárpótol minden eredménytelen kereséssel töltött órát. És a rádióműsorom éppen erről az élményről szól. A legtöbb szerkesztő nem igazán tájékozódik és főleg nem szán időt arra, hogy végighallgassa azokat a demókat, amiket küldenek neki. Ezért van az, hogy a legtöbb műsorban nem az a hangsúlyos, ami tényleg izgalmas, hanem az a vékony szelet, amit hajlandó a lusta műsorkészítő befogadni. 

És amit a legjobban élvezek a blogokkal kapcsolatban, hogy a nagyok, az igazán híres tánczenészek csak kapkodják a fejüket zavartan, mert azzal kell szembesülniük, hogy sokszor akár egy 14 éves házi stúdiós producer palánta is jobb zenét rak össze, mint ők. Ez tényleg izgalmas, és talán még fel sem fogjuk, hogy mekkora jelentősséggel bír. És én mindig az mondom, hogy ha eljön az a pillanat, amikor elkezdek rossz zenéket csinálni, akkor bele kell törődnöm, hogy vége, mert, még ha jól futtatott dj vagy, akkor is meg kell érteni, ha már nem vagy elég a közönségnek és olyankor kár erőlködni. Bár megjegyzem, azért, hogy ez ne következzen be, minden szettem alatt muszáj bizonyítani. Ezért próbálok minél több számot beletömni egy-egy válogatásába, hogy biztos mindenkit megnyerjek a közönség soraiból. És például másodszor csak olyan helyre megyek, ahol az első alkalom után tényleg pozitív visszajelzéseket kaptam, és ezt nyugodtan vegyék bóknak a budapestiek. 

Egy partiba csak táncoltatós számok valók és ez alapvető különbség. Vannak számok, amit a legtöbb hasonló stílusokban mozgó dj szinte kötelező jelleggel pörget, mint aktuális sláger, de ha nem lehet rá táncolni, akkor én nem vagyok hajlandó követni őket. A turnék alatt rájöttem, hogy vannak íratlan szabályok a sorrenddel és bizonyos zenék játszhatóságával kapcsolatban, de szerintem nem szabad figyelembe venni ezeket a megkötéseket, még ha egy nagyon tekintélyes dj szájából származnak is. A lényeg, hogy teljesen szabadnak érezhessem magam a pult mögött, egész pontosan csak így van értelme játszani. Az jó dolog, ha követik egymást a dj-k egy este alatt és valamennyire igazodnak a megkezdett vonalhoz, de itt sem szabad túlzásokba esni; én nem hagynám, hogy bármire utasítson az utánam vagy előttem játszó dj.

A rádióban ezzel szemben az a legfontosabb, hogy leginkább soha ne ismételjek számokat, ezért nagyon kell figyelnem, hogy miket játszottam már előzőleg. Régebben, amikor havonta jelentkező műsorom volt, akkor sok időm volt elkészíteni az aktuális adagot és emiatt könnyebb volt az ellenőrzés, de most hogy már hetente játszom, így már csak két nap jut rá. Első nap keresek, második nap pedig mixelek. 

Egyszerű. Azért tudom megjegyezni, mert szeretem őket és így minden zenére pontosan vissza tudok emlékezni. Azaz ha hallom, tudom, hogy szabad-e még, vagy már nem. Amúgy mixelni is imádok és így hogy a hallgatás és a keverés sem kényszer egy pillanatig sem, nagyon könnyen és hatékonyan tudok dolgozni. Bár néha azt kívánom, hogy bárcsak olyan munkám lenne, amihez elég csak ismerni a zenéket. Tudod, mint például a zenekritikusok. Nem akarok rosszat mondani róluk, de nekik azért könnyebb dolguk van. 

Nem, ilyen nincs, mondjuk úgy, csak javasolnak zenéket azzal, hogy elküldenek egy demót. És egy-egy héten rengeteg zene érkezik, úgyhogy választék mindig van. És persze emellett a rádió is próbál terelni, de én inkább olyan személyessé igyekszem tenni a műsort, amennyire csak lehet. Igazán Kissy mód formálni, ami esetében kizárt bárminemű külső nyomás. 

Remélem csak jó, de tényleg nem tudom. És tudod éjféltől kettőig játszom, ami nem éppen a leghallgatottabb idősáv. De így is egyre többen figyelnek, és remélem valamennyire tudom formálni az ő ízlésesüket. És ugye minden zenész szeretne minél több ember ízlésének részévé válni, úgyhogy a célok közösek. Nem nagyon látok ki a kis buborékomból, de még egyszer mondom, remélem hogy pozitívan hatok a hallgatókra. 

Aha, a myspace ennek a felülete, amire minden nap felmegyek. Sokan azt hiszik, hogy el sem olvasom, ha írnak, vagy nem is én válaszolok, de könyörgöm mégis ki más tenné? Szóval mindent elolvasok és válaszolok abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem akarok kihagyni egyetlen jó zenét sem, amit myspace-en keresztül küldenek. Körülbelül tíz új szám érezik egy nap és én tényleg mindegyiket meg akarom hallgatni.

Igen, jók a források. A lemez címe Youth, nagyon dalcentrikus lesz 8 számmal, rengeteg vokállal, és hangszerekkel. Ami a legfontosabb pedig, hogy most debütálok mint dalszerző.

Az első, amiben biztos voltam, hogy a gyerekkoromról akarok írni, feleleveníteni mindenféle vicces vagy butácska történeteket. Mert ez az a téma, amiről az emberek a legtöbbet beszélnek, például azokról a bulikról, amikor a szülők elhúztak otthonról, vagy amikor alkoholt próbáltunk venni az idősebb testvér személyi igazolványával. Szerintem ezek olyan történetek, amiken mindenki átesett. Egy olyan korszakról van szó, ami teljes a maga módján, annak ellenére, hogy még nem tisztázott a jövő. Arról a szomorúságról szól a lemez, amikor elveszted ezt a gyerekkort, amikor lerombolják a saját, tökéletes világod, és átrugdosnak az igazi életbe.

Az élő dobok a legdominánsabbak, és amiatt hogy zenekaros turné kapcsolódik a lemezhez, sokan azt hiszik, hogy ez egy indie album, pedig nagyon nem. Nincs egyetlen gitár sem a dalokban, maximum szintetizátorból szólal meg néhány gitártéma. Inkább egy igazán modern elektronikusan élő albumot hoztam létre, újfajta energiákkal, olyanokkal amiket még nem ismernek az emberek. Szóval szokatlan hangzása van a Youth-nak, de remélem tetszeni fog az embereknek.