„Tipikus fehérpólós, kopott farmeres kissrác voltam, olyan, akiből nem néznéd ki, hogy minden szabad percét zongora előtt tölti Bach, Chopin és Billy Joel dallamokat pötyögve. De aztán villámcsapásként zúdult rám a hip hop majd az dj-zés, ami magával rántotta az elektronikus gépimádatom a zenekészítésben.” – kezd mesélni David, aki az évek során mindenféle stílusba belekóstolt, de sosem merte végleg elkötelezni magát. „Mindenféle zenét képes vagyok felszínesen megérteni, kivéve talán azt a kemény, klub zenei szcénát, amibe én is beleestem. És ami azt illeti, még a saját zenéimről sem tudok sokat, hiszen gyakran még azt sem veszem észre, hogy már megint ugyanarra a dobtémára építkeztem. De ha valaki nagyon figyelmesen hallgatja a számaim, akkor észre fogja venni, még ha próbálom is rejtegetni, hogy sokszor mennyire közel állok egy-egy képzeletbeli Johann Sebastian Bach pop dalhoz.”

datA-t a szintén francia Ekleroshock szerződtette, és 2006-ban akkor már masszív rajongói bázis várakozása mellett debütált Trop Laser című kislemezével. Ezt követte egy évvel később az Aerius, majd 2008-ban jelent meg az igazi áttörést hozó Rapture, Sebastien Grainger vokáljával. Ez a szerzemény hamar egyfajta electro-indie himnusszá vált. Akár még a The Killers is megirigyelhetné tőle a vallásos körítést, de ilyen sértő hasonítási alapot semmiképp sem érdemel. „A Rapture EP kapcsán indított remix verseny elképesztő volt. Több mint kétszáz verzió érkezett a kiadóhoz, amire igazán nem lehetett felkészülni.” – és tényleg, minden létező kortárs producer készített rá saját verziót, amik szó szerint ellepték a zenei blogok bejegyzéseit, valóságos legendává varázsolva a harmadik kislemezt.

Saját zenéivel azonban egészen mostanáig nagyrészt csak dj szetteken keresztül ismerkedhettünk. Jelentős, kontinenseken átívelő turnét tudhat maga mögött, köszönhetően annak a spontán lendületnek, ami megőrjíti klubról klubra a kiszemelt áldozatokat. „A szettjeim alatt csak az érdekel, hogy abban a pillanatban én mit szeretnék hallani, más tényezők nem befolyásolnak pakolás közben.” – de úgy néz ki, hogy mindez már a múlté. Áprilisban megjelent első lemezének egyre kézzelfoghatóbb létezése ugyanis az élőzés irányába fordította, ezért az utóbbi időszakban az új színpadkép kialakításán dolgozott, de ennek ellenére elég liberális elveket vall a bulikkal kapcsolatban: „Szerintem kár szívatni egymást az élőzés kérdésével. Engem például, igazán nem érdekel, hogy ki hogyan zenél a közönsége előtt, valójában csak az számít, hogy jó zene jöjjön a hangfalakból. Inkább nézek srácokat laptoppal és jó zenével, mint hatalmas szintetizátor parkkal, de élvezhetetlenül béna zenével.”

One In A Million címmel márciusban jelent meg a lemezt beharangozó EP két bónusz remix-szel egyenesen Tomboy és Drixxxe stúdiójából.  „A skywriter lemez kapcsán annyi biztos, hogy elférhet két űr-diszkó lemez között a polcodon. És első hallásra senki se képzeli magát a klubokba tőle, de már kész az az élő verzió, ami még a január 15-i holland Eurosonic fesztiválos debütált.”