A Berlini fal leomlásának 20. évfordulóját nem feltétlenül kell U2-s falépítésével ünnepelni, se Lady Gaga fake Poker Face dömpingjével. Sokkal kifizetődőbb volt elmenni a Merlinbe  és meghallgatni az igazán német Sascha Funke-t, aki képviseli hol tart Berlin zeneileg, hogy mitől tiszteleg a város előtt minden elektronikus zene rajongó.

Sokan érthetetlen okból a 2-es számú Berlin Calling bulin ismét Paul Kalkbrenner-re számítottak, flyer ide-vagy oda, emiatt több volt, mint elviselhető a tömeg. De ezzel együtt is korrekt, rendkívül igényes, nehezen felejthető szettet állított össze, a szervező NVC rezidensek abszolút versenyképes körítésével. Sascha igazi ős-Bpitch Control-os ami elmond róla mindent és akár össze is futhattunk vele az egyik Balaton parti egyik lángosozó zsíros pultjánál.

Fiatalabb koromban gyakran megfordultunk itt, pontosabban a Balatonnál találkoztunk a másik oldalon élő rokonainkkal.

Az biztos, hogy nem a zene miatt érkeztem. Akkoriban kevés helyre utazhattunk és közülük Magyarország volt a legvonzóbb célpont, még ’93-’94 környékén is. Ami a zenét illeti, csak néhány béna diszkóra emlékszem. Akkoriban már erősen rákaptam a techno-ra, de hiába kerestünk, nem találtunk elég jó helyet, csak unalmas diszkókat, ahol órákat kellett várni egy-egy tűrhető zenéért. Jártam még a rendszerváltás előtt is a tóhoz, de akkor még túl fiatal voltam az éjszakázáshoz. 

A korom miatt nem emlékszem pontosan a folyamatokra, de már a nyolcvanas évek végén is rendesen fejlődött a keleti oldal zenei élete és a 90-es évekre már nem is volt jelentős különbség, igaz lassabban mozdult előre. 

Rendkívül izgalmas időszak volt, és erre már tényleg vissza tudok emlékezni, mert 12-13 éves fejjel ugrottam fejest ebbe az évtizedbe. Jó volt ekkor indulni a zenék felfedezésének útján, mert hirtelen kinyílt a világ és én már pont az a generáció lehettem, ami már mindent megkaphatott, minden lemezt megvásárolhatott.

Ez később történt, de talán van alapja a fogalomnak. Úgy értem, persze a fal leomlása miatt is nőni kezdett, de igazából az elmúlt öt évben történt ez a jelentős, figyelmet vonzó változás. Ebben az időszakban vált ilyen nemzetközi olvasztótégelyé. Egyre jelentősebb a zenei turizmus a klubokba, ráadásul rengeteg producer és DJ költözött a városba az utóbbi években.

Richie Hawtin és Miss Kittin lehetett az elsők között, őket követték a többiek. Az ok egyszerű: a város még mindig nagyon olcsó, de viszont folyamatosan épül, ezért könnyebb megvalósítani itt az álmokat. Nagyon nyitott hely, könnyű bekapcsolódni az elektronikus zenei közegbe is.  Ott van Párizs vagy London, amik szintén fantasztikus helyek, viszont ezek a régi, bevált helyszínek már készen vannak és emiatt sokkal merevebben működnek, szemben Berlinnel, ami még nem véglegesült, folyamatosan alakulnak a viszonyrendszerei. Nem csak a zenében, de más művészetekben is könnyű nálunk érvényesülni, ez a szépsége. 

Nem hivatalos módon jutottam be. Paul (Paul Kalkbrenner interjú itt) és én partikon futottunk össze Ellen-nel (Ellen Alien). Kezdetben csak beszélgettünk, átjártunk egymáshoz és ezután már csak egy egyszerű lépés volt megmutatni a zenéinket. Szerencsénkre pont akkoriban indította a Bptich-et, így mi lettünk a legelső tagok mellette. Azóta elrepült tíz év és mindketten nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen sokáig tart a közös munkánk. 

Igen, jók az információid, többek között az én stúdióm is abban a házban van. Úgy kell elképzelni, hogy ha hátranézek a székemből, ahol zenélek, a hátam mögött ott az iroda konyhája. Így mondhatni körül vagyok véve a Bpitch dolgozókkal, gyakran együtt is ebédelünk. Rajtam kívül még a Modeselektor párosnak van ugyanott a stúdiója.

Igen, pontosan!

Egy ideig nem voltunk aktívak, de tavaly óta ismét összeálltunk. Játszik többek között a Minus kiadó is, a Beatport és Berlin összes híres klubja, mint például a Watergate. Évente egy nyári nap összegyűlünk, és jól érezzük magunkat, idén ha jól emlékszem miénk lett a negyedik hely.

Az a helyzet, hogy ellustultam, mert volt egy fárasztó turnés időszak is. Azért készültek zeném, hamarosan egy új EP is megjelenik majd. 

Régi jó barátok vagyunk Paul-lal, és épp egymás közelében dolgoztunk, amikor a soundtrack-en dolgozott, ezért juthattam az eszébe. Az ő speciális verziója került végül a filmbe, ezért kicsit újszerűen szól benne az én lemezemen megjelent Mango.

Nem volt időm gondolkozni rajta, mert rögtön az első alkalommal, amikor élőben játszottam, az már a filmfelvétel volt. Akkor öt percig szólt és a rendező azonnal elégedett volt velem és a hatásával a közönség előtt. Többet nem is kellett venni belőle, az első próbálkozás került a filmbe.

Nem hiszem, hogy elnyomom az ő zenéit, de vagyunk olyan jó barátok, hogy elmondaná, ha gondja lenne. Szerintem nagyon erős zenéket válogatott össze, így az enyém már csak egy kis fűszer rajta. 

Ami azt illeti, éppen most fejeztem be egy új számot, amit biztos beillesztek a mai szettembe.

Nem, még csak tesztfázisban van, még munkacíme sincs. De ha lenne, se mondanám el, nehogy azt jegyezzétek meg.