Elég kései órában lépett a Balaton Sound teraszára a Nôze, akikből úgy dől a füstös énekhang, mint egy hajnali piás lehelet, izzadnak fehér, feleség verő trikójukban, majdhogynem egy művészfilmes lakodalomban éreznénk magunkat a frissen fejt kecskék között, ha nem lenne mégis annyira elegáns ahogy a minimál techno átfut jazz-be aztán tovább a house felé, miközben azon sem kell meglepődni, ha egy jól fésült indie- rocker nagykiadó barát hangja harsan fel egy jól sikerült remix díszeként. Az élő szettjeik kötelezőek, mert meglepőek és olyan vidámak, amitől éjjel is napfényt látsz magad előtt.
Nicolas Sfintescu és Ezechiel Pailhes párosból Nicolas, aki a Circus Company kiadó egyik alapítója volt az aktívabb válaszadó, míg párja leginkább csak a háttérben dörmögött, de Ezechiel amúgy is a stúdió helyett sokkal inkább a színpadi feladatokba teszi bele az ő részét a Nôze-ba.
Nagyon sokféle stílusban készítetek remixeket. Mi alapján fogadjátok el a felkéréseket?
Nicolas : Nagyon sok felkérést kapunk, de csak olyan számokat szoktunk elfogadni, amelyek dallamosak. Egy absztraktabb, instrumentális számot nem tudunk feldolgozni. Alapvetően nem is csinálunk remixet, ha nincs elég alapanyag.
Van bevett módszeretek a remixek elkészítéséhez?
Nicolas : Ez igazából a számokon múlik. Például ahhoz a remixhez, amelyet nemrég csináltunk a Franz Ferdinandnak, csak a vokál témát tartottuk meg, és egy új számot építettünk alá. De mindig megpróbálunk megtartani valamit, ami segít felismerhetővé tenni a számot. Vannak emberek, akik remixelésnél igyekeznek nagyon eltérő számot létrehozni, de nekünk nem ez a célunk. Számunkra a lényeg, hogy az adott zenét más megvilágításba helyezzük úgy, hogy az még mindig felismerhető legyen. Ez az oka annak, hogy nem dolgozunk fel egy számot, ha nem minősül elég tartalmas alapanyagnak nekünk.
Mi az, ami leginkább felismerhető szokott maradni? A vokál vagy az instrumentális rész?
Nicolas : Ez szintén nagyban múlik a számokon. Én nagyon szeretem a vokálokat felhasználni a remixekhez, könnyebb Nôze hangzást adni hozzá, mint a zenei alaphoz. A zenétekben tudatosan figyeltek a rátok jellemző, furcsán eklektikus egyedi stílusra, ez volt az alapvető koncepció, vagy inkább természetesen így jön belőletek?
Nicolas : Nem, nem volt előre meghatározott koncepció. Megpróbálunk jó zenét csinálni, ütős dallamokat találni. Szeretnénk nyitottak lenni, különböző irányvonalak mentén zenélni.
Meg tudjátok határozni a hangzást, a stílusokat, amiket képviseltek?
Nicolas : Azt mondanám, hogy a minimál, techno, house és a popzene keveréke. Megpróbálunk olyan dallamokat, refréneket belevinni a zenénkbe, amelyek megragadnak, emlékezetessé vallhatnak akár első hallásra. Szeretnénk, ha lenne mindig valami megfogható a számokban.
Milyen forrásokból merítenek ezek a dallamok, amelyek az alapját képezik a zenéteknek? mintákat is használtok, vagy ti játszátok fel a hangszereket?
Nicolas : Nem, mindent mi írunk és készítünk el a stúdióban, és ez igazán fontos koncepció.
Tehát klasszikus hangszereket is használtok?
Nicolas : Igen, néha. Dolgozunk szaxofonistákkal, gitárosokkal, basszusgitárosokkal, zongoristákkal. De a mai technológiával egy szintetizátorral bármilyen hangszert megszólaltathatunk, ezért leginkább ezt az utat szoktuk választani.
A debütálásotok a Sonar fesztiválon volt. Miért olyan fontos ez a fesztivál?
Nicolas : Ha egy jó koncertet csinálsz ott, akkor ez egy nagyon fontos fesztivál lehet. Az egyik olyan fesztivál ez Európában, ahova mindenki elmegy. A legtöbb szórakozóhely programszervezői ellátogatnak ide, hogy lássák, mi történik, mi a legaktuálisabb, ezért ha ott üt amit csinál valaki, akkor nagyobb esélyekkel indulhat a siker felé. Szerencsére nekünk pozitív fogadtatásunk volt ott.
A pletyka szerint a debütálásotok szándékosan kötődik a Sonar fesztiválhoz, igaz ez, ennyire tudatos volt?
Nicolas : Az első lemez turnéja volt, amikor a Sonar-on játszottunk. A fesztivál valóban az egyik fénypontja volt a turnénak, ráadásul az egyik elsők között. A The Bug magazin úgy gondolja, hogy ti vagytok a harmadik legérdekesebb live formáció. Mi a színpadi szereplésetek titka?
Nicolas : Nem tudom. Talán a The Bug embereit kellene megkérdezned. (nevet) Azt hiszem, hogy a mi produkciónk különbözik a többi live act-től az elektronikus zenei szcénában. Sok esetben egy srác egyedül van egy számítógéppel, így nem csinál színpadi dolgokat. A mi esetünkben ez más. Mi ketten vagyunk, énekelünk, szintizünk, van egy nagy keverőpultunk és sok dolgot csinálunk a színpadon. Van kapcsolatunk a közönséggel. Ezen felül, nem egy-két órás egybefüggő live act-eket csinálunk, hanem szünetet tartunk a számok között, mint egy hagyományos együttes. Ez mind nagy különbséget jelent a többi elektronikus live act-hez képest.
Mit lehet tenni, ha a közönség rossz hangulatban van?
Nicolas : Lelépünk. (nevet) Megpróbálunk megoldást találni, és eltölteni egy jó estét.
Történt már ilyen?
|
