Roman Flügel és Jörg-Elling Wuttke, neveinek említése még mindig október 3. estéjét izzítja fel az emlékeinkben, amikor élő szettel érkeznek az A38 színpadára. Játékukba nem lehet belekötni, már csak az a fontos, hogy vajon mit is tudnak hozzátenni szóban, ahhoz a képhez, ami élő német legendává tette őket.

Még a nyolcvanas években melegedtek össze, miután kipróbálták magukat más felállásokkal is. Igazán azonban 1992-ban írták be magukat végleg az elektronikus zene történelem könyvébe, mikor is DJ Ata és Heiko Mso segédletével három kiadót állítottak fel, név szerint az Ongaku-t, a Klang Elektronik-ot és a Playhouse-t, amikhez később a Sensorama-t is odacsapták, hogy ambient-es énjükkel se kelljen kiadóknál házalniuk. Korábban egyébként még Acid Jesus néven adtak ki főleg kislemezeket, és csak később, mikor már alábbhagyott bennük az acid house okozta forradalmi, polgárpukkasztó révület, akkor változtatták meg nevüket a mára mitikus töltetű Alter Ego-vá. A bemutatkozó ’94-ben volt Sven Väth Harthouse kiadójánál, ami leginkább Nagy-britannia fölé terelte siker felhőjüket.



De a kilencvenes évek végére, már a saját kiadóikhoz irányították megjelenéseiket. Így érkezett meg a Betty Ford, ’99 egyik legmasszívabb klubslágere, majd a Rocker 2002-ben utána pedig a 2004-es Transphormer nagylemez, aminek hatására már az összes jelentős magazin listáján feltűntek. A legutóbbi stúdiólemezük sem friss már, 2007 óta vesztett ropogósságából a Why Not?!, de a számai, mint a Gary vagy a Fuckingham Palace még mindig bűntette az A38 hajnali, felizgult tömegét. 2008-ban a Whats Next?! jelentette a ráadást, amin olyan arcok remixelték végig abszolút sikerlemezüket, mint Tiga, a Modeselektor, Joakim vagy Adam Sky. Egészen biztos, hogy őket már nehéz lenne kitaszítani a legendák csarnokából.

Meglepő, hogy helyzetük ellenére igazán közvetlenek voltak és még a szettjük utáni kora reggeli órában is lelkesen meséltek dolgaikról. Roman Flügel válaszolt a kérdésekre, aki az interjú alatt is rettenetesen szexi szemüvegében feszített. Szegény kopaszodó Jörn-Elling Wuttke biztos morcosan szokott készülni a sajtófotózásokra.

Ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon játszottatok?

R.Flügel: Nem, ez már a második volt. Körülbelül 4-5 éve a Hyperspace-en játszottunk valahol a folyó közelében.

Soha nem felejtem el, amikor először hallottam az első albumotokat a buszmegállóban a fejemre esett egy alma; úgy emlékszem éppen a Fuckingham Palece szólt akkor.  Volt valami nagy ötletetek az utolsó albumotok előtt, technikailag vagy zeneileg? Esetleg olyasmi, ami számotokra is meglepő volt, hogy eszetekbe jutott?

R.Flügel: Igazából az egész alkotói folyamat meglepő volt. Feltaláltunk néhány olyan módszert a munkában, amelyek előttünk is ismeretlenek voltak eddig. Néhány számban megjelennek olyan nem várt elemek, amelyek először furcsák, trükkösen kísérletezőek, majd a végén egyszerűen nagy parti kerekedik belőlük. Ezek olyan pillanatok, amikor azt mondod magadnak, hogy ne szégyenkezz semmi miatt, csak csináld. Hisz miért is ne? Bármi belefér!

Az új számokhoz fejlesztenetek kellett a felszereléseteket? Vettetek új hangszereket? Vagy van egy jól bevált eszköztár, amit szerettek használni és amihez ragaszkodtok?

R.Flügel: Van egy jól ismert, bevált felszerelésünk, de időről-időre rájövünk, hogy annyi hangzást lehet egy vagy két eszközzel létrehozni manapság hogy nincs is szükség mennyiségi túlzásokba esni. Nem szükséges, hogy egyre terebélyesedjen a stúdió, ez a jövőre nézve sem szempont.



Nem is jártok hangszer kiállításokra, hogy megtaláljátok a legújabb felszereléseket?

R.Flügel: Szerintem az egy rossz koncepció, hogy az eszközökön múlik az, hogy milyen zenét csinálsz. Először fejben dől el minden, majd ha szívvel-lélekkel csinálod, akkor a felszerelés kisebb részt ad hozzá a zenédhez. Nem a gépek azok, aminek a legjobb ötletei lesznek, sőt el kell távolodni tőlük fejben, hogy ne szabhassanak határokat. Ezért nem vagyunk rajta az újdonságokon.

Németországban meglehetősen sok hangszergyártó van. Biztos ismeritek őket, vannak kapcsolataitok.

R.Flügel: Az Ableton-nak például van kirendeltsége Berlinben, ami jól jön nekünk. Nagyon sok kisebb cég is van mellette, akikkel kapcsolatban állunk. Nem is nehéz őket elérni, mert a partikon mindig összefutunk egy-egy ilyen arccal. Vannak akik nagyon új dolgokat hoznak létre. Élő hangszereket vesznek fel, majd ezeket átültetik számítógépre, elképesztően jól.

A hangszerfejlesztő Diego Stocco-t ismeritek? Ő arról híres, hogy a legelképesztőbb hangforrásokból mintázz egy-egy hangszerhez, az Omnisphere fűződik hozzá!

R.Flügel: Sajnos nem ismerős a neve, de ha híres áttételesen biztos találkoztunk már a munkáival!

Ha jól tudom, elég komolyan veszitek az élő szetteket?

R.Flügel: Igen, csak így van értelme. Sok eszközt használunk, próbáljuk hozni a lemezek minőségi szintjét, de persze mindig belenyúlunk a számokba, hangulattól függően.



Milyen zenék működtek itt Budapesten?

R.Flügel: Meglepődtem, hogy a Rocker azért nem húzta annyira feltűnően és hirtelen váltással felfelé a bulit. Ez azt jelenti, hogy ti magyarok elég jól tájékozottak vagytok velünk kapcsolatban. Például a Gary is nagyon működött, de kár is kiemelni egyet, mert nagyon elégedettek vagyunk a mai szettünk fogadtatásával. Amúgy nincs merev tracklistánk, rugalmasak vagyunk ezzel kapcsolatban.

Van valamilyen kritériumotok a helyszínekkel kapcsolatban?

R.Flügel: Hú, hát nem is tudom. Persze, fontos, hogy a hangrendszer segítse a munkánkat, és külön allergiásak vagyunk arra, ha rossz a terem akusztikája, de ezzel szerintem nem mondok újat, minden producer egyet értene velem.

http://www.myspace.com/therealalterego