Helyi idő szerint csütörtök délután Los Angelesben szívleállással szállították korházba Michael Jackson-t, minden idők egyik legnagyobb popikonját. A halál tegnap, június 25-én érte, kómába esett és az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. 

Ötven éves korára zenéi mindenféle statisztika nélkül is közte vannak a legtöbbet feldolgozott és a legtöbbet mintázott zenék között. Mindenki egyik egységes alapja, amire utalni, vagy visszanyúlni, mondhatni kötelező, de másolni úgy is képtelenség, legalábbis eltitkolni biztosan nem lehetne, hiszen neve énekén és jellegzetes sikolyain túl elképesztő basszustémáival is összekapcsolódott. 

Nyolc testvér mellett 1958-ban született, és gyereksztárként indult el pályáján Jackson Five, majd The Jacksons névvel négy másik testvérével. Ő az énekes posztot vállalta magára és a szülővárosa, Gary kocsmáiból hamar a Motown stúdiójában találta magát csapatával együtt, ami akkoriban a legjelentősebb színes bőrű zenészeket gyűjtő kiadó volt. 1976-ig, alig nyolc évvel később összesen 100 millió lemezt adtak el, a siker minden várakozást felülmúlt, de a fiúk új névvel, ekkor vették fel a The Jacksons-t, és némi tagcserével, új lemezzel, és az Epic-kel még magasabbra törtek. 

Szólókarrierjének irányába 1978-ban mozdult, amikor ráosztották a madárijesztő szerepét az Óz musical változatában. Ez azért volt fontos esemény, mert amellett, hogy megismerkedett Diana Ross-szal, Quincy Jones-szal is összehozta a sors, akinek később sokat köszönhetett. Ő producerelte példának okáért első szólólemezét, az Off the Wallt. A lemezről négy dal is bekerült az amerikai top tízbe, és ez akkoriban egyedi esetnek számított. És ekkor már nem kellett sokat várni 1982-ig, amikor megjelent a Thriller, amiből eddig kb. 104 000 000 példány kelt el, de a Jackson halála miatt minden bizonnyal növekszik majd ez a szám is. 

Karrierjének következő fordulópontja az volt, mikor feltalálta a fülhallgatóval dölöngélő, érzelmes sztárok összefogásának gesztusát valamilyen jótékonysági cél érdekében. Ő speciel Afrikát támogatva alkotta meg Lionel Ritchie-vel közösen a We Are the World-öt, amiben régi ismerőse, Diana Ross, valamint Tina Turner és Bruce Springsteen is közreműködött. Említeni sem kell mekkora sláger mind a mai napig, de gyakorlatilag ez történt mindennel, ami mellett Jackson neve szerepel. A nyolcvanas években még egy sikerlemezzel gazdagította a Thriller után a történelmet. A Bad Európában is azonnal listavezető lett, bár egyesek szerint túl modern volt, de így utólag  nézve nagyon is beleilleszkedett a nyolcvanas évek speciális hangzásvilágába, ha nem, éppen egyik alakítója volt az akkori hangzásnak. Az évtized lezárásaként pedig újra megvillantotta színészi tehetségét az 1988-as  Moonwalker című filmben, aminek lényege, hogy felidézze zenés-táncos karrierjét egészen a kezdetektől. A cím nehezen tanulható lépéskombinációra utal, ami a védjegyévé vált videó klipjeiben. 

 

 

A kilencvenes években Black or White című kislemeze kavarta a legnagyobb port a dalhoz tartozó videóklippel, ahol hiába mutatott be új vizuális megoldást, a transzformáció megjelenítését segítő morphing-ot, mégis a zárójelenetre terelődött a figyelem, amit a Tv-k rendre megvágtak erőszakossága miatt. A dal a Dangerous című lemezen jelent meg 32 millió példányban kelt el egy rekordösszegű Sony-s szerződés eredményeként. Talán ekkoriban volt a trónja a legmagasabbra húzva, a Super Bowl alatti vagy a Bill Clinton beiktatásakor tartott koncertje ugyanis sok  milliókat mozgatott meg élőben és a képernyők előtt is. 

Napjainkban pedig a nagy visszatérést várta mindenki, ami sajnos már soha nem fog megtörténni. Idén tavasszal jelentette be, hogy összesen 50 koncertet ad majd felidézve legnagyobb dalait. A londoni koncertekre 750 ezer jegy kelt el, de  tizenháromszoros Grammy-díjas énekest élőben már ők sem láthatják.  Gyászol a család, gyászol a sztárvilág és mindenki a világon.

 

 

Nem tudom, hogy illik-e ilyenkor South Park-ot emlegetni, de Séf bácsi Thriller-je vagy a Mr. Jefferson-os epizód felejthetetlen, és talán arra jó volt, hogy a sorozatos búlvárbotrányait kicsit más kontextusba helyezzük, és megtanuljuk sajnálni, bár legjobb, ha az orrleesés helyett zseniális életműve marad meg nekünk. 

Sorolj fel három dolgot, amit te sem fogsz elfelejteni Jacko-ról!